Hány sikeres, befutott sportoló története kezdődik úgy, hogy már kiskorában is a labdát rúgta vagy a vízben úszkált? Rengeteg. Vannak szülők, akik arra esküsznek, minél előbb el kell kezdenie a gyereknek sportolni. Egyrészt azért, mert kiderül, milyen sportág a nekik való, másrészt pedig - és ez a legfontosabb - már kiskorukban hozzászoknak az egészséges életmódhoz, amihez a rendszeres edzés is hozzátartozik. De mi a megfelelő kor arra, hogy egy gyerek sportolni kezdjen? Létezik egyáltalán? 

Hozzá kell szoktatni a mozgáshoz

A gyerekek mozgásigénye határtalan, energiájuk végtelen. Testileg és lelkileg is rendkívül fontos, hogy a mozgás szeretetéből fakadóan minden gyerek egészséges felnőtté váljon. 

Rengeteg idő a játszótéren, amit szülő és gyermeke közösen tölthetnek el. Fontos, hogy hozzászoktassuk a gyereket a mozgáshoz, és megadjuk számára a szabadság lehetőségét. Ha mászókázni akar, mászókázzon. Ha hintázni, akkor hintázzon. Semmi mással nem lehet felhívni a kisgyerekek figyelmét valamire, csak azzal, ha bármi, amit csinálnak játék. Tét nélküli játék, amit kedvükre csinálhatnak. Aztán ott van még a sétálás is, ami az állóképesség szempontjából nagyon fontos. 

Óvodában már rendszeresen mozognak a gyerekek, ami mellett nem hátrány, ha a szülők külön mozgásra is elviszik a gyereket. Ebben a korban a legnépszerűbb a torna és az úszás, de jöhet bármi, ami jól esik. Fontos, hogy ne a szülő, hanem a gyerek döntsön. A felnőttek persze javasolhatnak sportágakat, ki is próbáltathatják a gyerekkel, de a legjobb, ha az apróság dönt, mit szeretne csinálni és mi az, amiben jól érezni magát. 

Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy nem szabad túl intenzív mozgásformát választani. Ez azonban kedvezőtlenül hathat a gyerek testi, valamint az izom- és csontvázrendszerének egészséges fejlődésére. 

Egy szülőnek nem lehet célja, hogy olimpiai bajnokot neveljen a gyerekéből. Nem várhatja el, hogy heti öt edzésen részt vegyen, fizikálisan és agyban egyaránt. Szülőnek és gyereknek közös célja, hogy megtalálják az arany középutat, ami mindkettejüknek jó. És ebben az esetben, egy szülőnek bármi jó, ha gyereke mozog, olyat csinál, amit szeretne és amit élvez. A többi meg majd jön magától. 

Nem szabad erőltetni

Muszáj megtalálni a legkedvezőbb megoldást arra, hogy a gyerek sportoljon. Hiába szeretne egy szülő focistát nevelni, ha a gyerek nem szereti a labdát. Negatív élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodik, hiszen nem is érdekli, nem is vonzza a foci. Az erőltetés következménye pedig komoly következményekkel járhat, többek közt a sportolás vagy edzés megutálásával. Ez az állapot sem visszafordíthatatlan, de érdemes megelőzni.

Ha a gyereknek nem tetszik az edző, a társaság, a hely, ahol edzenie kell, inkább lépjünk túl rajta, keressünk másik lehetőséget. A negatív élmények olyan hatással lehetnek rá, hogy talán soha többet nem akar majd edzeni. A szülők felelőssége, hogy meghallgassák gyermeküket és segítsenek nekik akkor is, ha dönteniük kell két spotág között. 

Fontos, hogy minél több sportággal ismertessük meg a gyereket. Így megkönnyítjük számukra azt is, hogy olyan sportot válasszanak maguknak, amelyet szeretnek és élveznek.